Rusty Bunch
Yutori Birodalom
Yutori Birodalom : Gazdaság és fejlettség

Gazdaság és fejlettség


— Gazdaság és fejlettség —

 Vissza a tartalomjegyzékhez

Mezőgazdaság

A yutori birodalom gabonaféléket termel a síkságokon, a tarlókon pedig juhot, tehenet, ökröt és kecskét legeltet. A jelentős bevételű és takarmánnyal rendelkező mezőgazdasági területek (lásd: Orihorn, Madrona, Kenchra) felett e szerint a birodalom rendelkezik, kivéve Wreadal-szigetén, ahol a király rendelkezik a veteményeskertekkel rendelkező birtokokkal.

Termések

A termőföldek felhasználásának nagyrészén gabonaneműeket ültetnek, elsősorban a rizset, árpát és búzát. A mezőgazdaság fontos részét képezi a gyümölcs- és zöldségtermelés, azonban ennek nagy részét elaprózott teraszgazdaságok termelik, melyek kizárólag a család munkaerejére támaszkodnak. A legnépszerűbb és leggyakoribb gyümölcsök az alma, körte, és a citrusfélék, amelyek közül a narancs különösen jelentős. A zöldségek között említhetjük a burgonyát, a salátát, a különböző hagymaféléket, a kelvirágot és a borsót. Az öntözés nélküli gabona-, szőlő- és olajbogyó-termesztéssel ellentétben a zöldség- és gyümölcstermesztő területek nagy részét kizárólagosan öntözik, s ennek köszönhető, hogy ez a művelési forma adja a mezőgazdasági összjövedelem jelentős részét, holott a művelt területnek csak 7–8%-át jelenti. Az alacsonyabb domboldalakon a már említett olajbogyó és szőlő kap helyet. Az elmúlt száz év folyamán az olajfa és a szőlő művelési területe egyes helyeken megnőtt és kiszorította a többi növényt. Yesrie térségében a szőlőt főleg borkészítés céljából termesztik és az ott termesztett szőlő adja a világ bortermelésének kétharmadát. Az egyharmad jog pedig Aphaeleon-szigetén termesztett szőlő adja, főként azért ilyen kis részben, mert ott mazsola és malaga készítésére is felhasználják a szőlőt.

Módszerek

A termelés módszerei még ott is elmaradottak, ahol nagybirtokon folyik a termelés, napszámosok segítségével. A növényeket az esőzések beálltakor vetik el, majd közvetlenül utána egy hónappal később aratják le. Az aratás hónapja előtti esőzések nagyban befolyásolják a terméshozamot, mivel az éghajlat elég száraznak mondható. Előfordul, hogy kutakból merített talajvízzel rá kell segíteni az öntözésre. A mezőgazdaságban kevés trágyát használnak – csaknem nincs szarvasmarha, amely a legtöbb trágyát adhatná. A gabonatermesztésnek talán legfontosabb jellemzője az ugaroltatás. A termés betakarítása után a földet nemcsak az aratást követő nyáron, hanem a következő években is parlagon hagyják. Ennek célja a talaj nedvességtartalmának megőrzése. Az ugart a gyomok elszaporodásának megakadályozása végett rendszerint megművelik, bár előfordul, hogy műveletlenül hagyják és a pásztorok juhnyájai legelnek a tarlón. A hagyományos mediterrán gazdálkodás egyik jellemző vonása ugyanis az állattenyésztés és a földművelés összekapcsolódása.

Halászat

A tengerek rengeteg élőlénynek adnak otthont. A Tengeri Birodalommal kötött egyezség értelmében a szigetek partközeli, azaz 2 kilométeres körzetén belül, területei semleges vadászterületeknek számítanak, azaz az ott kifogott halakért és chronokért nem jár semmiféle büntetés. Leggyakoribb halfajok tengerenként:

  • a Keltura-tengeren: hering, szardínia, lazac, tőkehal, tonhal, makréla, homár, shrimp, garnélarák 
  • a Bornas-tengeren: hekk, szardella, szardínia, makréla,  tonhal, shrimp
  • a Shelesh-tengeren: szardínia, polip, tintahal, makréla, tonhal
  • az Ashis-tengeren: lazac, tonhal, makréla, lábasfejűek, hering

Bányászat

Minden szigeten vannak területek, amelyek gazdagok talaj- és termálvizekben. Ezt az erőforrást már évezredek óta ismerik a mérnökök. A városok, falvak terjeszkedését is ez segíthette előre, hiszen kutak – városokban fürdőházak – építésével oldhatták meg a fürdő és az ivóvíz hiányának problémáját. A termálvizek általában folyókapcsolat nélküli tavakban tőrnek elő, illetve a mogga mocsarak is részben meleg vízű források felett helyezkednek el.

Ismert bányák

  • Hatharal: só
  • Yesrie: építő- és diszítőkő
  • Orihorn: kén,tőzeg, lignit, obszidián (üveggyártáshoz is)
  • Madrona: vasérc
  • Aphaeleon: vasérc
  • Wreadal: szén

Módszerek

A leggyakoribb a külszíni fejtés. A hasznosítható ásványi nyersanyag felett lévő hasznosíthatatlan anyagokat a haszonanyag kinyeréséhez teljesen eltávolítják, letakarítják. A só, a tőzeg és lignit, az építő- és díszítőkövek, valamint az építőanyagok bányászatának szinte kizárólagos módja, emellett gyakori a barna-, illetve feketekőszén és a nemfémes ásványok bányászatában (amire Dreqi Ohraxban van példa).

Az obszidián (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes, kemény üveg, amelyet szintén külszíni fejtéssel, illetve mágusok segítségével bányásznak ki és munkálnak meg.

A másik lehetőség a mélyművelés, melyhez épülnek a bányák. A hasznosítandó ásványi nyersanyag felett elhelyezkedő talajrétegek csak részben kerülnek eltávolításra vagy megbontásra, a hasznosítandó anyagot külön erre a célra létrehozott létesítményen keresztül (táró, altáró, akna) közelítik meg és termelik ki; más ilyen létesítményeket a termelés kiszolgálásához (szállítás, szellőztetés stb.) alakítanak ki. A kiszolgáló építményeket (műhelyek, raktárak, fürdők, irodák és utak) igyekeznek minél kisebb helyre összpontosítani, hogy azok védőpillére a lehető legkisebb legyen. A kitermelt ásványi nyersanyagok helyét fellazított meddővel vagy idegen anyaggal töltik ki, más esetekben üregként biztosítják, vagy anélkül hagyják hátra. Gyakran alkalmazzák a szén, az ércek és a nemfémes ásványok, ritkábban a víz és különleges díszítőkövek bányászatánál is.
 
A külszíni fejtést és a mélyművelést kombinálni is szokták.
 
Forrás: wikipédia.hu

Ipar

A szakmunkások szakmánként hozhatnak létre céhházakat, amik teljeskörűen műhelyként funkcionálnak és nincsen bennük lakótér. Ezzel szemben az egyszemélyes vállalkozók saját műhelyet üzemeltetnek az otthonuk földszintjén, vagy az alagsorban. A céhek működését a tanácsosok és az őket képviselő városi követek céhlevélben engedélyezik és szabályozzák. A céhlevélben foglalt engedélyező szöveg az egyes céhek sajátosságainak, illetve a környezetnek megfelelően változnak.

A szakmai színvonal magas. A céhek közti verseny kiküszöbölése érdekében szigorúan korlátozzák a munkaidőt, az alkalmazottak és a szerszámok számát, illetve nincs munkamegosztás, vagyis az elkészítés teljes folyamatát ismerniük kell. Általában a céhmester is aktívan tevékenykedik.

Céh felépítése

  • A vezető: a céhmester — ő felügyeli a céhládát, melyben tárolják a fontos iratokat és a céh pecsétjét;
  • A helyettes: az alcéhmester — kulcsosmesterként is ismert, mert ő őrzi céhláda második kulcsát.
  • Az intéző: a céhjegyző — ő tartja rendben a céh iratait, vezeti a munka és kereskedelmi feljegyzéseket.
  • A nevelő: az atyamester — ő a céh a minőségellenőre és a legények felügyelője.
  • A tanuló: az inasok — nem teljes értékű alkalmazottak, csak bedolgozhatnak.

A mesterréválás folyamatának első lépése az, hogy a szakavatatlant inasként alkalmazzák egy mester mellé. Miután sikerült begyakorolni az alapvető feladatokat utána legényként dolgozhat a műhelyben, és később leteheti a mestervizsgát ahol el kell készítenie a remekművét, illetve lakomát kell tartani, ahol megvendégeli tanítómesterét, majd csak ez után válik ő is mesterré.

Céhes vállalkozók

  • mészárosok,
  • vargák,
  • molnárok,
  • pékek,
  • ácsok,
  • tímárok,
  • szíjjártók,
  • nyergesek,
  • asztalosok,
  • fazekasok,
  • ötvösök,
  • posztókészítők,
  • szabók,
  • takácsok
  • egyéb...

Magánvállalkozók

  • kovácsok,
  • lakatosok,
  • kardcsiszárok,
  • esztergályosok,
  • bognárok,
  • borbélyok,
  • fürdősök,
  • fuvarosok,
  • kertészek,
  • pásztorok,
  • favágók
  • egyéb...

Kereskedelem

A helyi kereskedelmet a polgárok a piacon bonyolítják le. Az áruknak  egyedileg beszabott áraik vannak, amelyeket a mesterembereknek és a feljogosított kereskedőknek áll jogában eldönteni. Az általános cikkek között szerepelnek az élelmiszerek, a fegyverek, a posztók, a bársonyok, a fűszerek és a luxuscikkek, mint a prémek, a viasz, a kátrány, a nemesfémek, stb. A szigeten belüli távolságot zarándokutakon, míg a szigetek közöttieket kereskedő hajók egyezményes útvonalain bonyolítják le. 

IMPORT

  • Tengeri birodalom: élelmiszer – 60%
  • Dreqi Ohrax (Hametsu hercegség): nyersanyagok – 40%

EXPORT

  • Tengeri birodalom: iparcikkek, nyersanyagok – 35%
  • Dreqi Ohrax (Hametsu hercegség): iparcikkek, gépek, tudásanyagok – 65%

Fejlettség

Építészet

A polgárság számára készült lakóházak általában több szintesek, egyszerű favázas szerkezettel épülnek, míg a gazdagabb polgárok, magasabb beosztású személyek házai kőből rakott épületek, vagy magas, karcsú lakótornyok, amelyeknek gazdag, vassal kivert díszítése jelzi tulajdonosának szerepkörét. A lakószobák általában az emeletekre épülnek, az utcaszint gyakran egy konyhából és egy nyitott vagy félig nyitott előcsarnokként, nappaliként használatos szobából áll, de a polgárok esetében van, hogy a földszinten üzlethelyiségek, műhelyek, raktárak kerülnek kialakításra. Ebben az esetben ezeknek a bejárati ajtó mellett kiakasztott cégér jelzi a hivatalosságukat, az üzlet megnyitásához szükséges engedélyhez 3 hónapra elegendő takarmányt, vagy annak az árát kell megfizetni a császárság felé.

Csillagászat

A csillagászat számos területen hasznos – kereskedelem, gazdaság, hajózás. Yutorban foglalkoztak – habár a mai napig is kevesen tartják annyira fontos tudománynak – először a témával így ők szabadalmaztathattak minden találmányt, ami ehhez kapcsolódik. Ilyen például a napóra, vagy az ezt követő iránytű. A napórák segítségével alakultak ki a napszakok elnevezése, mint a reggel, napközben, este és az éjszaka. A csillagok állásából és a hold váltakozásának, azaz ciklusainak időintervallumából születtek meg a hónapok és az azokban végzett teendők alapján igaznak vélt elnevezései. A csillagok állásából lehet következtetni az évszakra és lehetséges általuk a helymeghatározás is, ha valaki ügyesen észben tartja a mintázatok (a csillagképeknek itt nincsenek hivatalos neveik - általában mindenki úgy nevezi őket, ahogy akarja) sorrendjeit.

A naptárak általában a Nap és a csillagok közötti mozgásán, az évszakok és a Hold fázisváltozásain alapulnak, azonban a naptárkészítés folyamata nem elterjedt ismeret. A tudósok készítenek többé-kevésbé pontos naptárakat, de az átlag polgárok nem foglalkoznak ennyire tűzetesen a témával.

 A tudomány jelenlegi állása szerint: 1 év 364 napból, azaz 52 hétből, vagy 4 hónapból áll. Mivel csak 4 hónap van, ezért 1 hónap 13 hétből áll. (A hét napjainak nevei: lunae, martis, mercurii, Iovis, veneris, saturni, solis) A hónapok számait a telihold gyakorisága szabályozza, mindig a következő telihold első napja (három napig tart a telihold) a következő hónap első napjának számít.

Gasztronómia

A konyhában kőből kirakott tűzrakó helyen főznek. Főzőedény nem sok akad egy átlagos polgári háznál, kettő esetleg három van maximum. Ezeket az edényeket bográcsoknak nevezik és ezekbe főzik meg az ételt. A leggyakrabban fogyasztott húsféle a hal, utána a juh és kecske, ünnepi alkalmakkor lóhúsból készülnek az ételek. A tehenek és a kecskék teje is hasznos táplálék forrás. Készítenek belőlük sajtot, túrót és szűrve nyersen is isszák. A gabonákból (búzából, árpából), amik a mezőföldekről és szállítmányozásból érkeznek, tejben, vízben főtt kásákat, vagy kézzel nyújtott tésztát csinálnak. Alkalmazzák a mézet és számos egzotikus fűszert is (szerecsendió, szegfűszeg, fahéj, vanília, oregánó, bazsalikom stb. - ezek egy része üvegházakban, mágia segítségével születnek, a másik része meg kertekben terem) ismernek. Legjellemzőbb italuk a tej és a víz, a kocsmákban azonban szolgálnak fel méhsört, illetve gyengébb lőréből készült bor is akad. Az édességek jellemzően gyümölcsökből készülnek, sőt a gyümölcs sokszor maga az édesség. Gazdag házaknál ezeket mézzel, fahéjjal, főve, párolva vagy sülve, akár gesztenyepürével körítve vagy töltve is készíthetik. A gyümölcsöket aszalással tartósítják, és gyakran tésztába sütve fogyasztják. Az egyik legnagyobb gasztronómiai felfedezés eddig a puding készítés. Az élelmiszerek tartósításában az aromás füvekkel – kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal – való pácolás dominál; a húsféléket sózással és szárítással, illetve füstöléssel is tartósítják, majd gyakran porrá őrlik.

Öltözködés

A társadalmi különbségek a ruhák anyagában, díszitésében és varrásában is érezhetők. Jellemzően az átlagos, vagy szegényebb polgároknak az öltözéke köpenyszerű kabátból, tunikából, vagy ingből és nadrágból áll, ami vászonból készül. Ezzel szemben magasabb körökben sokkal választékosabb a ruházkodás, hiszen több anyagből is válogathatnak: vászon, pamut, posztó és selyem. A nemesi hölgyek körében például elterjedt viselet a fűző használata, mialatt ruháikat uszállyal és letűzött redőkkel, ékszerekkel díszíttetik, öveik pedig drága anyagokból készülnek. A vagyonosabb férfiak esetében meg a felső ruházat általánosan tunikaszerű, amihez társul az alsónadrág és a harisnyaszár viselete.

Higiénia

A fürdőszoba fogalma, mint olyan nem létezik. Éjjeli edényekbe ürítenek az emberek, amelyek a hálószobáikban tárolnak; reggelente pedig kiürítik a tartalmát az utca kövére. A fürdés sokkal bonyolultabb kérdés. A falvakban és törzsekben nincs kialakítva teljes körű csatorna-rendszer, csak a városokban. (A mocsarak pedig természetes lehetőséget nyújtanak.) Az utcákat felhordott tenger-vízzel mossák tisztára, míg a leásott kutakból jutnak tiszta ivó- és fürdővízhez. Ilyen kutak minden városban, faluban és törzsben vannak; tekintve, hogy forrásvíz-nagyhatalom a birodalom.  A városi emberek számára ki van alakítva a csatorna-rendszer, de ha épp nem otthon vágynak fürdeni van lehetőségük igénybe venni a fürdőházak ingyenes szolgáltatását is.

A fürdőházak szabvány szerint minden városba megépülnek. Mindenhol a legnagyobb medence, egy melegforrás van kialakítva az előtérbe. A körülbelül 50 férőhelyes, keskeny, téglalap alakú medence pereme mentén végig kőből készült ülőalkalmatosságokat alakítottak ki. A víz mélysége azonban sehol sem magasabb 120 centiméternél. Magántermeket pénzes, magasrangú személyeknek tartanak fent, amelyeket falakkal és boltíves ajtókkal különítenek el. Ezek a szobák egyenként nagyjából 10 főt tudnak funkcionalitásukba befogadni. A fürdő egész területe nudista és koedukált, mégis a nemesi és annál magasabb rangú osztályba tartozó nők és férfiak külön válnak és leplekbe csavarják a testüket. 

Levélkézbesítés

Minden városban akad egy bank, mely mellékesen ellát némi postai funkciót is. Alkalmaznak postásokat, vagy kifutó árvákat, akik kézbesítik a leveleket a gárdatagok és azok felettesei felé, illetve a fejvadászok számára. Kizárólag a császárnak van saját postai szervezeti egysége, amely a világ híreiről informálja a tanácsosokat, szenátorokat és magát a császárt, az udvartartással egyetemben. Ezen felül nincs más szervezet, ami foglalkozhatna a témával. Az átlagos polgárok egymás között intézhetik a leveleiket, vagy hajókon fizethetnek a szállításért.

Szállítóeszközök

Vízijárművek

  • Csónak
  • Hadihajók (pl.: gálya)
  • Vitorlás hajók (pl.: naszád)
  • Evezős hajók (pl. kis hajók)

Szárazföldi járművek

  • Szekér (ökrök, vagy lovak húzzák)
  • Társzekér (kizárólag áruszállítási célokra)
  • Fogat (csak városban fordul elő - 150Đ-ért lehet bérelni, a vásárlása tiltott)
  • Lovas kocsi (csak városban fordul elő - 150Đ-ért lehet bérelni, a vásárlása tiltott)

Fegyverek

Kések

  • Tőr
  • Kés

Kardok

  • Hosszúkard
  • Rövidkard
  • Szablya

Ütő és hasítófegyverek

  • Fokos
  • Csatabárd
  • Láncos buzogány
  • Tüskés buzogány
  • Bordás buzogány
  • Buzogány

Szálfegyverek

  • Lándzsa
  • Pika
  • Dárda
  • Alabárd

Távolsági fegyverek

  • Íj
  • Számszeríj
  • Dobókereszt
  • Hajítóbárd
  • Hajítólándzsa
  • Hajóágyú
  • Kéziágyú
  • Parittya

 Kézifegyvernek való pisztoly nincs a világunkban. 

 "A XV. században már szinte mindenhol gyártottak fegyvereket. A csövek bronzból, kovácsolt vasból készültek. Ezek a puskák nehezek kb. 20 kg-osak, mivel a csövek vastag falúak voltak. Kezelésükhöz két ember kellett, nem kézben, hanem falra, állványra tették. A cső elején szakáll nyúlt lefelé, ez akasztotta meg a hátrasiklást és védte meg a lövőt. Az űrméret 20-25 mm-es volt, nem egységes, mert ahány fegyverkovács, annyiféle készült. A puskákat előröl töltötték, a cső hátsó végén, annak tetején lyuk volt, a gyúlyuk, ide nyomták be az égő fadarabot vagy kanócot, ami begyújtotta a lőport.

 A század második felére hosszabbak lettek a puskacsövek, a gyúlyukat oldalra helyezték, alá kis tányérkát szereltek fedéllel, ez volt a serpenyő. Ebbe tették a begyújtáshoz szükséges lőport, ezt gyújtották meg és ez az égő lőpor gyújtotta be a csőben lévőt. Ezek a puskák 200-250 lépésre hordtak.

 A század vége felé a serpenyő felöli oldalra tengely körül elforgó kétkarú billentyűt szereltek, ennek egyik végébe erősítették az égő kanócot. Lövéskor a billentyű másik végét lenyomták, az égő kanóc a serpenyőbe billent, meggyulladt a lőpor, az begyújtotta a csőben lévőt és bekövetkezett a lövés. Ebből fejlődött ki a kanócos muskéta amit már egy ember kezelhetett.

 A század végére a tust meggörbítették, így a puskát már nem a vállra, hanem a vállhoz lehetett tenni. Ekkor már nézőkét és célgömböt is használtak a puskákon. Bonyolult fegyverek voltak ezek, a töltésük 95 ütemből állt, így tűzgyorsaságuk nem volt valami gyors. " - Forrás

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Ismeretek
Friss bejegyzések
 
Jegyzetek

 
Legénység
Indulás: 2019-11-24