Rusty Bunch
Yutori Birodalom
Yutori Birodalom : Kulturális szokások

Kulturális szokások


— Kulturális szokások —

 Vissza a tartalomjegyzékhez

Ünnepek

Minden hónapban egyetlen egy ünnep van, de az minden esetben 1 hétig tart.

V hónap: Az első hónap fénypontja az új esztendő köszöntésére szolgáló karnevál, ami a Rotu nevet viseli. Ez az ünnepség a felszabadultságról és a nyílt kommunikációról szól. Rendszerint a városközpontokban, szabad ég alatt rendezik meg. Az egész egy parádés felvonulással kezdődik, amely bejárja az egész várost, melyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezetnek. A birodalom fővárosában amikor a felvonuló tömeg eléri a császári palota előtti teret, az ökröket a császár szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezik; a többi szigeten nem áldoznak. A császár csak ezekben a percekben mutatkozik nyilvánosság előtt, azt is azért, mert a hagyományok szerint a leölt áldozatok a császári jóegészséget szolgálják és termékeny jövőt ígérnek cserébe. Az utcát megtöltik az árusok és az utcazenészek, ők pedig majdan a saját zsebüket. A bordélyházak ilyenkor tárva nyitva állnak, emellett vannak olyan hölgyek, akik a héten belül egy-egy napra ingyenessé teszik szolgáltatásaikat. Hatalmas színjátékhoz hasonló maga az esemény, ahol az utcák alkotják a színteret, a városlakók a színészek, s egyben a nézők is. Mindenki díszes, ünnepi ruhát ölt és álarccal takarja el az arcát. A közönség, akik nem szeretnének résztvenni az ünnepségen az erkélyekről figyelhetnek és bírálhatják az előadást.

A hónap: A mágusok leghatalmasabb ünnepe, a Megvilágosodás hete. Ez az egyetlen ünnep, amit mindig csak és kizárólag Yutorban rendeznek meg. Az összes mágiahasználó összegyűlik és a saját varázslatainak ártalmatlan formáit mutatja be, miközben körülöttük tűzijátékok fényében fürdőzve tűztáncosok, kardnyelők és cirkuszi mutatványosok szórakoztatják a népeket. A standok ilyenkor számtalan árut bocsájtanak útjukra és ezek közül is a legfontosabbak a könyvárusok, akik csak és kizárólag ezen az ünnepségen jelennek meg. Minden este a császári birtokon tartott bálok után előadják a Nuntio történelmi előadását, amelyben véres jelenetek, paródiás elemek is szerepelnek. A színészek ezeken az estéken brillírozhatnak mind a palotában, mind a színházakban. 

D hónap: Az év utolsó ünnepe a kereskedelem megünnepléséről szól. Ez a gazdagság és a termékenység ünnepe. A dézsmáló hónap sokszor pazarlással indul, ezért vezették be a hónap utolsó hetében tartott ünnepet. Mindennap reggelente gyertyát kell gyújtani egy elvesztett személyért, este pedig meg kell ajándékozni egy még élő ismerőst, rokont, barátot. Minden nap másnak kell ajándékot vinni és személyesen kell átadni. Az etikett szerint az ajándék bármi lehet, azonban minimum 15 Đ értékűnek kell lennie.

K hónap: Nincs ünnep.

Rítusok

Mortem

A waesneirousi és az aphaeleoni szigeteken általánosan kedvelt testmozgásnak számít a paravánnal elkerített küzdőtéren való, szigorú szabályokhoz kötött küzdelem. Az elkülönített aréna területén belül senki nem használhat fegyvert, kizárólag a pusztakezes harcmodor elfogadott. A meccsek általánosan maximum 10 percig tartanak. Az nyer, aki előbb a földre teperi, vagy feladásra kényszeríti az ellenfelét. Ritka esetekben van döntetlen, ha mindkét fél kidől, vagy mindketten feladják. 

A küzdőtér mellett áll egy szervező, aki a bírói feladatokat is ellátja, neki kell a meccs kezdete előtt a 8 napon belül gyógyuló sérülésekért letenni a törvényekbe foglalt összeget: 50Đ / 500₦ -t, császári gárdista esetében ennek háromszorosát. 8 napon túl gyógyuló sérülés esetén rá kell fizetni a végén. Véletlen baleset által bekövetkezett haláleseteknél a harcos ugyanolyan vétkesnek számít, mintha szándékosan ölt volna. Ennek fényében a törvénykönyvnek megfelelően halálra kell ítélni.

Érdekesség: Az ismeretlen vándorokat a mortem törzsek úgy ismertetik meg a közösséggel, hogy meginvitálják egy küzdelemre. A tiszteletük megszerzéséhez szükséges egy párharc, melyet az általuk választott ellenfél ellen meg kell nyernie az idegennek. Ha ez sikerül, akkor kapnak egy csontokból kifaragott karkötőt, vagy nyakláncot az utazók. Ezen díszes gyöngygallérok és karláncok rengeteget elárulnak viselőjükről: a rangjáról, családi állapotáról, egészségéről és még a gyerekei számáról is, tehát ez mindenki számára egyedileg készül el, csupán pár óra alatt.

Nem gyakori jelenség, viszont előfordul, hogy pár renitens mortem nem csak meginvitálja, de elrabolja és rabszolgasorsba taszítja az utazókat addig, amíg azok nem nyernek meg legalább egy küzdelmet. A rabszolgatartás szigorúan tilos a birodalom törvényei szerint, ezért vendéglátási szándékkal szokták palástolni ezen tiltott üzelmeket, vagy lefizetik az arra hajló, éppen akutálisan állomásozó rendfenntartó egységet.

Házasság

Szertartás

Okirat csak nemesi, vagy annál magasabb rang esetében íródik, bíró jelenlétében. Az okiratban a két fél neve mellett a vagyonuk  és annak feloszlásának aránya is szerepel. A házasság a szerelem és az elköteleződés kifejezése, de nyilván ez párok közötti megállapodás, hogy ez pontosan meddig és hol húzódik. Okirat esetén konkrétan szövegbe foglalják a határokat (például: nyitott, vagy zárt kapcsolat).

A násznép a két fél családtagjaiból és barátaiból tevődik össze. A költségeket banki kölcsönnel, vagy családi vagyonból a két család finanszírozza ötven-ötven százalékban. A lakodalom alatt mindenkinek biztosítani kell az evés és ivás lehetőségét, a tömény alkohol fogyasztását és a mulatságot.

Minden házasságot teliholdkor ünnepelnek a szabad ég alatt. Éjfélkor kezdődik a ceremónia. Társadalmi pozíciótól függően hatalmas vászon, bársony, vagy selyem lepedőt terítenek le a földre, majd párnákat, paplanokat, virágokat és ajándékokat tesznek le a családtagok és a barátok a lepedő köré. Miután mindenki kényelembe helyezkedett a telihold sütötte éjszakán, lehetőségük adódik végignézni a pár együttlétét. A szexuális interakció az orgazmussal, illetve az első vérzéssel ér véget. A házassági ceremónia végén tapsolni lehet gratuláció gyanánt, majd közvetlenül utána az ajándékbontással fejeződik be a szertartás. 

Érdekesség: A yutori társadalomban nem elvárt követelmény egyik féltől sem, hogy szűz legyen a házasságig, sőt kora éretten általában maguk mögött szokták tudni a 15-16 éves gyermekek. 

Felbontás

A polgárok esetében okirat hiányában ez bármikor megtörténhet szóbeli alapon. A nemesek, vagy annál magasabb rangúak esetében vagy meghal az egyik fél és az érvényteleníti a házasságot, vagy pedig egy yutori bíróságon mondják fel a házassági okiratot. Mindkét esetben jár az okirat, mely a házasság érvénytelenségéről tanúskodik.

A bírósági válás vétkességi alapú. Csak a következő okokkal lehet a házasságot felbontani: hitvestársi kötelességek elhanyagolása, utód nemzés elutasítása, esetlegesen meddőség, beszámíthatatlanság, vagy családon belüli erőszak.

Érdekesség: A társadalom normái szerint normális az újraházasodás, bár létezik egy hosszabbnak mondható - nagyjából 2 év - gyászidőszak, amit mindenkinek magányban kell eltöltenie, vagy különben szégyenfolt esik a hírnevén. 

Temetkezés

Uralkodó

Az uralkodó az egyetlen a birodalomban, akinek eltér a temetkezési szertartása. Miután a császár elhatározásra jut az utódlás terén és az örökösét megnevezi, akkor elkezdődik a nagyjából 10 éven át tartó infernum in terra, avagy a földi pokol. A letűnt egyeduralkodó lemondva minden földi javáról elkezdi eltávolítani az összes zsírt a szervezetéből egy különleges diéta keretein belül. Kizárólag fenyőtű, mazsola és magvak fogyasztására korlátozza az étkezései tartalmát, miközben meditál és az általa választott örököst képzi tovább és figyeli uralkodói tevékenykedéseit. Minden császárnak külön építtetnek egy 2x2 méteres kőszobát Ecclesiamba, a császári főtemplomba. A falakon az uralkodó életében tett események részletes leírása foglal helyet, amelyeket kófaragó mesterek írnak meg az infernum in terra alatt. A diéta alatt még a palotában él a császár, de az utolsó egy évet már a templomban kialakított szentélyszobában tölti meditálással, mialatt fokozatosan megvonja magától a folyadékbevitelt. A császárokat itt éri a halál, a testük pedig magától mumifikálódik.

Polgárok

A népesség sokszínűsége ellenére az elhunytaktól való elbúcsúzás igencsak hasonló. A yutori birodalomban úgy tartja a szokás, hogy az eltávozottnak elégetik a maradványait, kivéve a koponyáját. Azt megtartják, kifőzik, megfestik és ráírják az elhunyt nevét, majd ezeket a település közelében található kőből faragott Csontházban helyezik el. Az ünnepség a gyászszertartás után kezdődik. A temetés nagyon látványos és költséges, a polgárok körében a családok sok éven keresztül tudják csak visszafizetni a birodalomnak a kölcsönt, amit kapnak a halottaikért. A szertartáson a résztvevők esznek, isznak, táncolnak és énekelnek. Ez gyakran hosszú napokig, vagy akár egy hétig is eltarthat, mivel az a fáma járja, hogy az ünnep végezetéig még az elhunyt szelleme a hozzátartozói körében marad és velük együtt tivornyázik, majd az első teríték megbontása után távozik.

Érdekesség: Sértésként könyvelik el szinte mindenhol, ha nem egy családtag bontja meg először az asztalt.

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Ismeretek
Friss bejegyzések
 
Jegyzetek

 
Legénység
Indulás: 2019-11-24