Rusty Bunch
Yutori Birodalom
Yutori Birodalom : Művészetek

Művészetek


— Művészetek —

 Vissza a tartalomjegyzékhez

Előadóművészet

Egyetlen színház épült az egész birodalomban, ami a császári palotában foglal helyet, azonban az csak a kíváló tehetségeknek adatik meg, hogy ott felléphessenek. Általában minden zenésznek és színésznek ez a vágyálma, végcélja, karrierjének csúcsa.

Színművészet

A színészek túlnyomórészt férfiak, de akadnak köztük nők is. Jellemzően hosszú, díszes, színes ruhát viselnek a szereplők jelmez gyanánt. A drága díszletek és színpadi elemek valósághűbb ábrázolást nyújtanak, az üzenet érthetőbb lesz ezáltal, ezért amelyik színitársulat megengedheti magának az készít, vagy készített az előadásnak megfelelő kelléket. Sokkal jobban át tudja adni a színházi élményt és ezáltal a bevétel is növekszik, mert nem fix összeget kell befizetni, hanem függ a közönség elégedettségétől, amely érzésre adja a kosztravalót.

Nem sok rendszeresen fellépő hivatásos színészi társulat létezik. A félamatőr komédiások különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki: akad közöttük kicsapott diák, kereskedő, nemes, zarándok szerzetes, inas, mesterlegény, miegyéb. Dramatizált legendákat, gárdajátékokat, bohózatokat, komédiákat adnak elő csontházakban, vásárcsarnokokban, köztereken, üres csűrökben, vagy akár mezőkön is, ha akad pár néző. A megalakult társulatok számára az előadások helyszíne változó: a szegényebbeknek a települések utcáin mozgókocsiszínpadokon kell előadniuk mások által írt ismertebb műveket, míg a tehetősebbeket és tehetségesebbeket a nemesség, vagy a császári udvartartás tagjai alkalmazzák, ami az első lépcsőfok a császári palotába való bejutáshoz. 

Zeneművészet

A zenészek gyakran maguk készítik hangszereiket: sípot, furulyát, fából kivájt sonkahegedűt. A pásztorok így juthatnak hangszerhez olcsón. A szalmafedelű kunyhókban sem volt összejövetel zene nélkül, csakúgy, mint a főúri kastélyokban. Nagy becsben tartják azt, ki másoknál jobban tud zenélni. A hosszú estéken együtt szórakoznak rokonok, szomszédok, barátok.

Az egyszerű dalnokok új műveket nem alkotnak, tehetségesebbek dalait adják elő, kissé átdolgozva a maguk módján. Bálokon ők szolgáltatják a tánczenét, halottvirrasztáskor a szónátákat ők éneklik meg. A lakomák, vásárok résztvevőit szórejtvényekkel, rímes feladványokkal, találós kérdésekkel és gárdista történetekkel szórakoztatják.

Táncművészet

A táncosok is népszerűek: minden alkalmat megragadnak, hogy táncolhassanak. A spontán vásárok biztosítják erre a legjobb alkalmat. A szórakozást akrobaták, kötéltáncosok, vándormuzsikusok, állatszelídítők és dalnokok színesítik. A csúcson állnak a trubadúrok, akik a maguk szerezte dalaikat adják elő: verseket, hősi éneket, meséket. A trubadúrok a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származnak: gazdagok, szegények, polgárok, idegenek, férfiak és nők. A legműveltebbek közé tartoznak valamennyien. Dalaikkal kifejezik érzéseiket, vágyaikat, ostorozták saját és mások hibáit. Nagy vásárok és ünnepségek nem is létezhetnek nélkülük egy dryadal városban. Étkezéseknél szükség van zenére, dalnokokra: két fogás között ők szórakoztatják a társaságot. Ez azt is jelenti, hogy a dryadal családokban gyakran előfordulnak a zenészek. Hangszereik: hegedű, hárfa, fuvola, tilinkó, duda, mandola, régi fajta cimbalom, koboz, síp.

Festőművészet

A freskó a legdrágább és egyben a legritkább megnyilvánulása a művészetnek. Az emberi érzelmek, szellemi kapcsolatok mértékadó kifejezése, bensőséges ábrázolása, az ornamentális díszítés hangsúlyos szerepe jellemzi e festményeket. A felfestményeket már jól ismert, nevezetes alkotók készítik, akik nem riadnak vissza egy teljes boltozat megszépítésétől, vagy egy történet képi ábrázolásától. A császári palota és néhány igen előkelőség háza tele van freskókkal, melyek ára 1000Đ fölé is rúghatnak, sőt! Mérettől függően kerülhet még sokkal többe is.

A portré rajzokon, festményeken kellemet sugárzó alakokat ábrázolnak. Rendszerint egy személy mellképe kerül a vászonra, sötét háttéralappal. Rengeteg színnel és azok ötvözésével dolgoznak, hogy a cél: a realisztikus kép visszaadása megvalósulhasson.  Ez alól egyedüli kivétel a szénrajz, mely árnyalásakor nem használnak színeket, amitől komolyá válik a mű. A méretarányosság fontos a művészek számára, azonban nem elvárt az életnagyságbeli alkotás elkészítése. A festő-, vagy rajzművészek általában hetekig, vagy akár hónapokig is dolgoznak egy képen, ezért nagyon drágák. Körülbelül egy portré ára: 500 Đ. 

A fatáblára festett, arany- vagy fémlemez háttérrel, olykor drágakövekkel díszített szentképek, kegyképek a császárnőről és a tíz isteni jelképről készül általában. Megszokott ezeken az alkotásokon az erőteljes kontúrozás és tiszta színárnyalatok. A háttér rendszerint arany, mely a dicsőséget hivatott ábrázolni. Mivel a fatáblák kézbevehető, hordozható mérettel rendelkeznek, ezért ezekből sokkal több készül és egyáltalán nem drágák. Szinte minden piacon akad egy árus, aki kereskedik az üres és a művészien kipingált darabokkal is.

 Vissza a tartalomjegyzékhez

 
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Ismeretek
Friss bejegyzések
 
Jegyzetek

 
Legénység
Indulás: 2019-11-24